Amikor terhes lettem, alig vártam, hogy elteljen az első trimeszter. Általában ez az az időpont, amikor már biztosan megmarad a Babóca. Sajnos később is történnek tragédiák, de erre nem szabad gondolni. Illetve ez az az időpont, amikor már be merjük jelenteni nagyobb publikum előtt is a várandósságot.

De még mindenképp meg szerettem volna várni a kombinált teszt eredményét. Amúgy ez törvényileg rosszul van szabályozva, mert ez az eredmény már a betöltött 12. hét után lesz meg. Ha esetleg rossz híreket kap az ember, és megcsináltat más, biztosabb eredményt hozó vizsgálatot, akkor is bőven kifut az abortuszt engedő 12 hétből. Én hülye voltam, mert ennek csak az eredményre várva néztem utána, és azért ez így eléggé felborzolja az idegeket.

Az ultrahang is olyan hosszadalmasra sikerült, pedig előtte ittam cukrosat, ettem csokit, holott ekkor még bőven benne voltam az émelygős korszakomban. De a Babánk csak nem akart úgy feküdni, hogy mindenét le lehessen mérni. Próbáltuk először, menjek ki pisilni, jöjjek vissza. Próbáltuk másodszor, menjek ki lépcsőzni, még csokit enni, majd szólítanak vissza. Próbáltuk harmadszor, menjek ki lépcsőzni, még csoki, cukor, pisi, hátha megfordul, majd jöjjek vissza. Próbáltuk negyedszer, jó váltsunk hüvelyi ultrahangra, mert ebből így nem lesz semmi.

De az eredményünk tökéletes, Down-szindróma kockázat 1:16366-hoz, Edwards- és Patau-szindróma kockázata pedig kisebb mint 1:20000. Azzal a megjegyzéssel, hogy a vizsgálatot a magzat kedvezőtlen helyzete és az intenzív magzatmozgások nehezítették, és ez csökkentheti a detekciós rátát. (!)

Úgy látszik a kis Csöppségünk tényleg makk egészséges, kezei, lábai mind megvannak, tündéri kis képet láttunk róla. Csak az a fránya ciszta ne lenne. Amit itt már ismét kétrekeszesnek és 11x7,5cm-es-nek mértek, elhelyezkedése a méh mögé tehető.

Mindenféle eredménnyel irány a doki.

Vérkép+vizelet tökéletes, Down-szűrés tökéletes. Nos akkor, mégis mi legyen a cisztával. Javaslata: elmegyek szépen vérvételre egy laborba, pénzért megnézetem a tumormarkereket, az eredménnyel és minden egyéb leletemmel felkeresem a kórházat, ahol ekkor meg ekkor van főorvosi bemutatás. A protokoll szerint neki kell dönteni az esetleges műtétről. Ezt jobb minél előbb, mert most még laparoszkópiával megoldható (3, kisebb bemetszés), míg később, ha a méhem eléri a köldökömet, már csak hasi műtéttel lehet megoldani a dolgot. 

Nekem a műtét szó, egyenlő a pánikkal. 3 évesen voltam utoljára kórházban, azt se tudom, mi hogyan történik, én már ekkor nagyon elleneztem a dolgot. Ká szerint viszont jobb lenne túlesni rajta, ha szülés után ki kell esetleg venni, akkor hogy fogom magára hagyni a Babát.

Ez volt pénteken. Hétfőn Pünkösd (hogy hozzuk a formánk), így mi már kedden rohantunk is levetetni a vért. Ott a hölgy tök kedves volt. Mondta, hogy általában mindenkivel megcsináltatják, akinek cisztája van, de ez még nem jelent semmit. Eredményt majd legkésőbb 5-7 munkanapon belül, email-ben megkapom. Kegyesek voltak, mert már a 3. nap reggelén küldték is az eredményt. Pont az az értékem lett magasabb a referencia értéknél, ami a petefészek daganatot sejteti. Ilyenkor persze ki ne állna neki az eredményeit fórumok és egyéb internetes oldalak segítségével elemezni.

Közben, hogy továbbra is felelősségteljes kismamaként viselkedjek, bejelentkeztem a fogorvoshoz, és rendszeresen eljárogattam, amíg szükségesnek látta.