Minden erőmmel csak arra koncentrálok azóta, hogy semmi baj nem lesz ebből. Amúgy is a dokik mind azt mondták, sűrűbben találkozunk, és ha valami baj van, rögtön cselekszünk. Ez sem igazán így alakult a további hetekben, de kinek higgyek, kiben bízzak, ha nem az orvosokban?
A következő nőgyógyászati látogatás során egyetlen jobb hírt kaptam. Az érték, ami a petefészek daganatra utal, és magasabb, mint a referencia intervallum felső határa, nem is olyan rossz. Ez a labor túl „szigorú”, máshol még beleesnék a normálisba. Annyira azért nem nyugtatott meg, de egy kicsi kődarab letört a sziklából, ami odabent a lelkemre, szívemre telepedett. Doki elfogadta a döntésemet, szerinte simán megszülöm a Babát, hiszen nem a méhemben van a ciszta, ha mégis baj lenne, útközben váltunk császárra. Megbeszéltük, hogy egy hónap múlva találkozunk, amikor meglesz a 19 hetes ultrahang eredménye is, ne idegeskedjek, vigyázzak magamra. Én erre az ultrahangra 21+2 napos korunkra, azaz 5 hétre rá kaptam időpontot, de azt mondta az is nagyon jó lesz.
Azért ugye érzi mindenki, hogy a „majd sűrűbben ellenőrizzük, jobban odafigyelünk” és hasonló ígéretek körülbelül ennyit érnek.
Kával elgondolkoztunk, hogy így a 12 hetes ultrahang és nekem 21 hetes ultrahang között el fog telni úgy 9 hét, hogy senki rá se néz a cisztára. Ezért inkább bejelentkeztünk egy sima hasi és kismedencei ultrahangra, nézze már meg valaki más is. A ciszta mérete 8x3x7 cm, elhelyezkedése: bal oldalon. Tehát kisebb :) Úgy látszik, szeret mozogni, mert először jobb oldalon látták, majd a méh mögött, most meg bal oldalt. A radiológus doki szerint ne nézegessük túl gyakran, mert bár a Babára nézve negatív hatását még nem mutatták ki az ultrahangnak, ez neki mégis olyan élmény, mint valami hangos discozene, erős basszussal.
A helyzet talán jobb, úgy néz ki, a végére tényleg összemegy ez a csúnyaság. A szülésig még talán el is fogy, és akkor nem gond, hogy nem vállaltam a műtétet. Bízzunk benne, hogy ezt most megoldja helyettünk az idő, avagy a természet.
A második trimeszteri ultrahangra is inkább a magánklinikára kértünk időpontot. Részben mert ők alaposabbak voltak, emlékezve a kórház 3 perces vizsgálatára, részben azért mert itt bíztunk benne, hogy a cisztáról is mondanak valamit a pénzünkért. Egy kis kedvezmény járt azért, mert már visszatérő „vendégek” vagyunk. Gondoltam ismerik az előzményeket, majd megnéznek mindent. Szokás szerint most is kétszer kellett visszamenni, mire a Babóca megmutatta mindenét. Szépen növöget, lassan már fél kiló! Nem sorolom hosszasan az adatokat, amiket hirtelen ránk zúdítottak, de valóban, itt alaposságból nincs hiány.
Kétszer kérdeztünk rá, hogy mondjanak már valamit így a 21. héten, mégis fiú lesz-e a csöppség vagy lány, de a doki sajnos nem látott semmit. Talán kislány, de csak mert kis kukacot egyszer sem látott előbukkanni. De még ne kezdjünk rózsaszín ruhákat vásárolni. Háát, köszi.
Aztán úgy tűnt vége az ultrahangnak, cisztáról meg semmi. Gyorsan mondtuk nézze már meg legyen kedves. Ekkor azért már elmúlt a nagy lelkesedés. Már biztos nem fog látszani a méhemtől és egyéb magyarázkodás mellett, annyit írtak a papírra, hogy méh mögött, 70x58mm. Tehát újra csak kisebb. Most vagy tényleg csak a méhem takarja ki, vagy valóban összemegy. Terhesség végére talán már csak a fele lesz, mint volt.
