A második trimeszterben még egy vizelet- és vérvizsgálat várt rám, a terheléses cukorvizsgálattal kiegészítve. A nőgyógyásszal leegyeztettük, hogy ez mikor lenne jó. Szerettünk volna időpontot kérni (mert nálunk ilyen hülye rendszer van). Persze a recepció szabadság miatt szünetel, így nincs időpontfoglalás, nincs leletkiadás. Gondoltam még utána is lesz talán szabad időpont, de akkor meg a labor volt szabin… Ilyenkor aztán én nagyon fel tudom magam idegesíteni. Most fizessek magánban egy olyan szolgáltatásért, ami egyébként ingyenes? A végére Anyának pár kapcsolatát mozgósítva sikerült időpontot kérnie. Felhívtam a házidokit, hogy mennék a beutalókért. Erre ő 2 hétig szabin lesz!!! Értem én, hogy nyár van, és nekik is jár, de azért így jól kibabráltak velem. Máshol simán a védőnő intézi a beutalókat, nekünk meg vagy száz helyre kell futkosni, mire egy szerencsétlen vizsgálatot elvégeznek.  Mehetek cukrot inni, szuper! Bár nálunk a védőnő a cisztáról készült ultrahang képre mondta, hogy de cuki kis orra van, illetve a szívhangot sem nagyon sikerült még neki elsőre megtalálni, így ne várjunk tőle sokat. Úgy érzem ő egy nagyon felesleges láncszem a rendszerben. Ott kellene tevékenykednie, ahol tényleg szükség van rá. Nagy idegeskedések után végül a beutalók is meglettek.

Megint csak máshol engedik citromlével ízesíteni ezt a förtelmet, vagy megint máshol elég megenni egy nagyobb szendvicset. Nálunk a receptre adott 75gramm cukor van feloldva 2 dl vízben. Gondolom ez a sztenderd forma, és a legtöbb helyen így is csinálják, de mégis olyan jó irigykedni, hogy másoknak milyen jó, mennyivel könnyebb. Nem mondom, hogy nem lehet egyszer túlélni. Még igazán fel sem oldódott a cukor, mikor mondták, hogy igyam. Jó tanács, hogy ne nagyon hagyjam abba, mert másodszor nem lesz gusztusom nekiállni. Valahogy lement. Ugye ilyenkor leveszik a legelején a vért, és a cukor után két órával. Ha jól tudom, van, ahol még néznek egy egyórás köztes állapotot is. Elég jól viseltem a várakozást, az utolsó fél órában kezdtem csak émelyegni. De nagyon igyekeztem nem kihányni, nehogy elölről kelljen kezdeni az egészet.

Szerencsére az eredmény jó lett, legalább ezzel nem kell foglalkozni. Pedig, amióta elmúlt az émelygős, hányingeres korszakom, többször megkívánom az édességet, és nem is igazán szoktam ellenállni neki.

Nyaralni indultunk volna, amikor Kát üzemi baleset érte. Az idő is teljesen elromlott, 18 foknál nem volt melegebb, folyton esett az eső. Én ekkor már táppénzen voltam, most ő is csatlakozott hozzám. Jó sokáig voltunk itthon. Mindezt augusztusban.

Közben elkezdtük felújítani a szobánkat, teljesen az alapokról. Ablakcsere, laminált padló lerakása, festés, villanyszerelés, új bútorok. Kicsit aggódtam, hogy ez a táppénzes időszak majd nem lesz jó hatással az anyagi helyzetünkre, de végül sikerült. Minden a helyén, van már kiságy, pelenkázó komóddal, babakocsi, és minden, ami a babakelengye listákon szerepel. Jó gyorsan eltelt ez a nyár. Pihenni is volt időnk, de nagyon sokat futkároztunk, dolgoztunk azon, hogy minden a helyére kerüljön. Közben egy másik szobát is szerettünk volna kifestetni, de a festő srác vagy tízszer tolta arrébb az időpontot (persze nagyon „hihető” indokokkal), majd végül lemondta.

A második trimeszterben még kettő 4D-s ultrahangot iktattunk be. Először azon a klinikán szerettem volna, ahova eddig is jártunk, de a nyári szabadságok miatt nem vállalták csak a kötelező szűrővizsgálatokat. Azért szerintem legalább a magánklinikákon, ahol szépen fizet az ember, illene úgy megoldani a helyettesítéseket, hogy zökkenőmentes legyen a páciensek ellátása. De úgy látszik, ez túl nagy elvárás. Kerestünk helyben egy másik helyet, oda mentünk, ahol anno a cisztát is megnézték. Bár ne tettük volna. Már az elején közölték, hogy ez CSAK babamozi, ne számítsunk semmi másra. A szonográfus hölgy végig csak hozzám beszélt, mintha Ká ott sem lenne. Hiszen minek is ő oda? A gyereknek van egy Apukája, kérem szépen, akinek ugyanolyan fontos szerepe és helye van a családban, mint az Anyának, attól függetlenül, hogy a Babóca épp nem az ő hasában nődögél. Végig arra törekedett a hölgy, a Baba arcáról szép képet csináljon. Ez sikerült is, lett vagy 4-5 képünk nyomtatva és egy videónk. Nem tudta meghatározni a nemét, a Babánk nagyon szégyenlős, de ha szabad tippelni, ő is inkább lányt mondana. Mivel sokszor fordult háttal a Baba, vagy az arcát a méhlepénybe fúrta, így kínjában azért csak megnézte a többi szervét is, minden a legnagyobb rendben, de pontos méreteink nincsenek.

Ezután én úgy gondoltam, kell egy újabb próbálkozás, és kértem Pestre is időpontot. Előtte ettem fagyit, ittam kólát, de sajnos a Baba az ultrahang elején elaludt, és csak rövidebb időszakokra kelt fel. De legalább azt láttuk, hogy olyan pózban aludt, mint az Apukája. Itt a szonográfus hölgy egy tündér volt. Mindent lemért, mindent megmutatott, mindenről rengeteg képet csinált. Ezeket rá is írta a dvd-re a videó mellett, így nem nekünk kellett lementegetni őket. Itt talán kicsit rosszabb a felvételek minősége, de mindez nem számít, mert végre valaki emberszámba vett Apát is. Ráadásul van egy képünk a Baba szeméremdobjáról, tehát a 26. hétre, van egy határozott állásfoglalásunk a kislány mellett :) Apa hihetetlen boldog, ő mindig is Kiscsajszit szeretett volna.