20-án pénteken meg volt az eredmény, főorvosi bemutatás csak szerdán-csütörtökön. Én azt gondoltam (igen-igen, ilyen naiv vagyok), hogy ilyenkor az történik, hogy leülök a doktor úrral, átbeszéljük az eredményeket, a lehetséges megoldási javaslatokat, és közösen kiválasztjuk a megfelelőt.

Ehelyett elmesélem azt, amit én átéltem. És lehetséges, hogy a felfokozott érzelmi állapotom miatt reagáltam, és reagálom túl a mai napig az eseményeket, de engem az egész nagyon felháborít. Nesze neked királylány, ez az igazi magyar egészségügy, nem az ami a Vészhelyzetben vagy a Grace klinikában lejátszódik

Picivel rendelési idő előtt érkeztünk. Ekkor beszedték a leleteinket, iratainak. Voltak, akik már úgy jöttek, hogy műtéti időpontot egyeztetni, és voltunk páran, akik még a főorvosi bemutatás kifejezést használták. Vártunk, csak vártunk, amikor elkezdték behívni az embereket. Orvos még sehol. Mint kiderült rögzítették az adatainkat a gépben, ezeket kellett ellenőrizni, hiányzókat pótolni. Várjunk csak tovább. Egyszer megjelent egy doki, aki egyértelműen nem a főorvos volt. Elkezdték újra behívni a betegeket. Egyszer csak szólítottak.

Szó szerint sajnos már nem tudom idézni az elhangzottakat, de a lényeg: A doktor úr közölte, hogy nem vizsgál meg, mert a leleteim egész frissek. Majd megkérdezte, hogy mikor szeretném a műtétet. Ennyi. Én annyit tudtam visszakérdezni, hogy „miért, feltétlenül műteni kell?” És akkor belekezdett. Hogy hát nézze… mindkettőnek vannak kockázatai. Ha a ciszta megcsavarodik, vagy megreped, kiválthat koraszülést, ami még ebben az időpontban szinte egyenlő azzal, hogy nem éli túl. De műtét közben ugyanúgy lehetnek problémák. Kérdeztem, hogy de ettől még meg tudom szülni a gyereket természetes úton? A válasz, ha olyan szerencsések leszünk, hogy ki tudom hordani a végéig, akkor előfordulhat. De császárral még jobban is járhatok, mert akkor a Babával együtt kivennék a cisztát is. De ő nem szeretne helyettem dönteni, nyugodtan üljek ki a váróba, mire a főorvos úr megérkezik, döntsük el. Innen is üzenem neki, hogy bekaphatja, mert 4 héttel a szülés előtt semmi bajom!!!!

Tehát én kiültem a váróba, és szégyelltem magam. Hogy én hogyan merem kikérni az orvos véleményét, amikor ő csak azt kérdezte, hogy mikor szeretném a műtétet. El is sírtam magam, amin persze Ká kiakadt. Próbáltam elmondani, hogy mi történt. Ő mondta, hogy ha visszamegyek a főorvoshoz, azt kérdezzem meg, hogy a Babára nézve mi a kockázatosabb, és igenis próbáljam meg kierőszakolni belőle, hogy ő melyik döntést támogatná.

Hosszabb várakozás után megjött a főorvos. Ekkor kb. már csak 3-4 ember várt rá. Amikor bementem, ez a másik doki rögtön azzal kezdte, hogy ő már vázolta az álláspontom. Mondtam, hogy nem egyszerű a döntés. Ő annyival egészítette ki, hogy amíg laparoszkópiával is lehet műteni, addig kisebb az esélye, hogy bármi baj történne. De megsérülhet a méhem. Vagy az altatás is kockázatos a babára nézve. Ha tovább húzom, minél nagyobb a méhem, annál kockázatosabb. Azt mondta, nem kis számokról beszélünk, 5% felett is lehet a méhen belüli elhalás, vagy a koraszülés esélye. Ha nem műtik meg és begörcsölök, azonnal kiveszik. Akkor ugyanezek fennállnak (csak ugye közben múlt az idő, nőtt a méhem). De az idő múlásával viszont nő az élve születés esélye. Hiszen már lassan a 15. hétbe lépek, az már majdnem a fele. Egyik mellett sem tud/tudnak határozottan állást foglalni. Azért főorvos úr furcsállta, hogy a kollégája nem vizsgált meg, de ő sem tette. Eszméletlen bizonytalan voltam, de végül mondtam, hogy köszi, de nem szeretném a műtétet. Ezt persze azonnal írásba rögzítették az ambuláns lapomon. ÉN lemondtam a műtétről, miután ŐK tájékoztattak a műtéti lehetőségekről, a műtéti szövődményekről, illetve a műtét elmaradása esetén a perzisztáló ciszta szövődményeiről. Ezzel őket további felelősség NEM terheli.

Ká egyértelműen mellettem állt. Úgy gondolja, ha akkor én a Baba szempontjából (és persze az én szempontomból is) a legjobb döntést hoztam, akkor nincs miben kételkednem. Szépen eljárogatunk a terhesgondozásra, ha sűrűbben kell, hát sűrűbben. Mindenre odafigyelünk, lassan táppénzre megyek, és nem viszek túlzásba semmi megerőltető dolgot, akkor biztosan nem lesz baj. 11 centis ciszta valószínűleg nem 1 hónap alatt nőtt oda. Ha eddig nem okozott különösebb panaszt, akkor talán ezután sem fog.

Ezzel túlestünk a terhesség kalandosra sikerült első trimeszterén.