Ez az a kérdés, ami tulajdonképpen az egész babavárásomat végigkísérte, a hogyan tovább társaságában.
Ebben a kezdeti státuszban annyit tudtam, hogy dokit kell keresni, aki megerősíti az állapotom. Persze hol máshol tettem ezt, mint fórumokon. Annyiban talán még is jó volt a dolog, hogy rájöttem, nem fontos azonnal rohanni, a szívverés (vagyis a szívcső pulzálása) úgyis csak a 6. héttől látható/hallható. És ez csak a menstruáció kimaradása után két hét. Ami nekem másfélre rövidült, mire a teszt pozitívot mutatott. Dokiknál általában úgy sincs ilyen gyorsan időpont. Végül találtam egy szimpatikus nőgyógyászt, első adandó alkalommal fel is hívtam időpontért.
Első buktató, hogy közbejött egy húsvét :) Magánrendelése pont hétfő, péntek. Emiatt telítettek az időpontok. Asszisztens hölgy szerint jó lesz az még azután is, így én a terhesség megállapításra a kerek 8. héten jutottam el. Azért ez már kicsit hosszabb idő volt, mint a másfél hét. Közben igyekeztem magamra vigyázni. Még is csak első sikeres próbálkozás, jobb lesz odafigyelni alapon.
Írtam, hogy ez a 9 hónap tiszta papírforma szerint alakult, a 6. hét környékén megjelent a hányinger. De ezek nem reggeli rosszullétek voltak, hanem úgy reggeltől estig tartóak, este még rosszabbak :) Eltartott egészen a 14-15. hétig, de aztán szépen lassan elmúlt. Egyszerűen a főtt étel látványától is rosszul voltam. Legszívesebben egész nap extrudált kenyeret, üres kiflit (jaa, a végén már attól is undorodtam..) rágcsáltam volna. Amit valahogy még is meg tudtam enni, az a mekis sajtburger volt szigorúan uborka nélkül. Néha így bűnöztem picit. A gyömbér tényleg segít, nekem a Rhennie nem, pedig sokan meg arra esküsznek.. Attól még a mentolos rágót vagy fogkrémet is megutáltam egy időre.
Pörgessünk picit az eseményeken. Elmentünk a dokihoz, aki mások véleménye szerint egy nagyon emberséges, kismamabarát, segítőkész, lelkiismeretes orvos. Nekem egyetlen problémám volt, amúgy teljes mértékben egyet értettem ezzel a véleménnyel. Hüvelyi ultrahanggal állapította meg a terhességet, és mutatta meg a kicsi szívmozgását, hang nélkül. Sokunkkal ellentétben ez a pár milliméteres teremtmény nekünk már akkor is a Szerelmünk, a Pocaklakónk, a Mindenünk volt. Ezzel persze nem kell egyet érteni, megértem a másik oldal véleményét is. Mi mégis inkább ez a habos-babos, rózsaszín ködben repkedős Pár voltunk/vagyunk. Szóval a probléma. Hiába mondtam, hogy Ká is bejönne, ő a hüvelyi ultrahang miatt ezt nem látta jó ötletnek. Ká szerint ő amúgy egy kuruzsló, nincs kibékülve a döntésemmel, hogy nála maradtunk végig. De képernyőn utána megmutatta neki a doki, hogy mit lát.
Hova tovább?
A doki szépen elmagyarázta, hogy most el kell mennem a kórházba ultrahangra, ahol hivatalosan megállapítják a terhességet (a mai napig nem értem, hogy miért nem elég ő, miért kell ez a plusz kör). Más nődokiknál szerintem nem így van. Ezzel az igazolással szépen felkeresem a helyileg illetékes védőnőt, ahol megkapom a kiskönyvet és a további útmutatásokat. Vele legközelebb majd akkor találkozok, ha sikerült ezt elintézni, illetve meg lesz a 12 hetes ultrahang, az első trimeszteri vizelet/vérkép. De hívjak fel egy magánklinikát, ahol tök jó a kombinált Down szűrés, és az ottani ultrahang kiváltja a kötelezőt, cirka 35.000 ropogós magyar forintért. Amúgy ezt a klinikát addigra Ká már kinézte, egyértelmű volt, hogy kombi tesztet csináltatunk.
